Mutatok családi fotókat.

A sajátunkat, igen. Az arizonai sivatagból.

Most kéne becopyznom ide a képet…

Hm.

De ugye te sem gondolod Drága Feliratkozó, hogy ennyi lesz mára a levél?

Egy magamutogatós, flexelős kép, hogy milyen menők és szépek vagyunk?

Persze nem szégyellem, hogy lehetőségünk volt rá. Rengeteget dolgoztunk ezért.

Ám, remélem ismersz már annyira, hogy tudd: a leveleimet miattad írom.

Azért, hogy jobb fotós legyél!

“De, akkor hogy jönnek ide a ti családi képeitek, Orsi?”

Jogos a kérdés. Mondom is. Csak előtte egy kérdés.

Szerinted kinek kell eladni a fotózást, akkor ha szeretnéd, hogy visszajárjanak az ügyfeleid?

Mert az apuka fizeti általában, de az anyuka akarja a legjobban a fotózást.

Logikusan most ezekből az egyiket mondanád hirtelen.

És ha az első fotózásotokról van szó, akkor az anyuka a helyes válasz.

De gondold tovább.

Ha a gyereket meggyőzöd ezen alkalommal, hogy mennyire fantasztikus élmény egy fotózás, emlékezni fog és jó esetben ő lesz a cinkosod abban, hogy jövőre is melletted lobbyzzon.

Bár ilyen esetekben nincs is igazán nagy szükség rá, mert ha minden flottul megy mert

• 1: a képeid elvarázsolják a szülőket,
• 2: a gyerekek élvezik az együtt töltött időt, akkor esze ágában sem lesz kockáztatni ezt egy új és ismeretlen fotósért.

Évekre megnyered őket.

És te is jól tudod: ügyfelet megtartani MINDIG könnyebb, mint újat találni.

Szóval.

Most jöjjön ehhez a mi storynk.

Évek óta a nyaralásaink alkalmával ejtjük meg a családi fotózásainkat. Így nem mondhatom magunkat visszajáró ügyfélnek, így nálunk engem a szakmai minőséggel lehet megvenni elsőre.

Gondoltad volna? lol

Meg szoktam kérdezni a gyerekeket a fotózások után: visszajönnétek -e jövőre is? Nyilván ez nem releváns nálunk, mivel mindig máshol nyaralunk.
​

De mini piackutatásnak azért jó.

Tudom, szakmai ártalom…

Szóval.

Eddig egyszer mondták, hogy nem.

Ez volt a második.

Pedig a képek gyönyörűek lettek.

A fotósunk szuper kedves volt. (Klasszik amerikai, amikor nem tudod eldönteni, hogy ez az affektáló bájosság természetes -e vagy csak a rájuk oly jellemző felszínesség része)

Még hangulatos zenét is berakott a telefonjáról.

Ám a gyerekeimet nem vette meg.

És valószínűleg a Játékos Ötleteket sem, amiben remek tippek vannak arra, hogyan lehet izgalmas és sokszínű egy fotózás.

Mert konkrétan az ő fotózási stílusa az egy helyben állás, kis dülöngéssel, kéz és fej pozícionálásokkal. Összesen 3 négyzetméternyi helyen.

A lányom és a fiam szuper jó fejek, a férjemről nem is beszélve.

Tudják, hogy fontos nekem ez az évi egy alkalom.

Csinálják, amit kell.

Bár nincs instrukció, maximum egy két testrész ide-oda helyezése.

Közben én azon imádkozom, hogy ne látszódjon a fejükön (és a képeken), hogy ezt azért 10 perc után rohadtul unják.

És még vagy 40 perc hátra van.

Próbálok én sutyorogni a fülükbe olyan dolgokat, amivel el tudom terelni a figyelmüket az unalomról.

Lehozzuk a fotózást gond nélkül. Mondom, szerencsés vagyok a gyerekeimmel.

De elképzelni nem tudom, mit csinál olyankor a fotós hölgy, amikor olyan eleven kis lurkók kerülnek hozzá, amikkel én az elmúlt 13 évben találkoztam a fotózásaimon.

Mert valljuk be, vannak olyan gyerekek, akiknek az álldogálás 3 négyzetméteren a szüleikkel, nem akkora fun. Sőt vannak életszakaszok, amikor mondhatni képtelenek rá.

Biztosan megoldja valahogy azt is, nem kételkedem.

Csak elképzelni nem tudom a mi fotózásunkból kiindulva.

De ez egy másik story.

A képeink gyönyörűek.

Boldog vagyok.

És hálás neki, hogy megadta ezt nekünk.

Más stílusban dolgozik, ahogy én. Nemcsak a képi világban, de a fotózási technikában is.

És ezzel semmi baj nincsen!

Épp ezért szép az élet, mert mások vagyunk.

Ám van egy gondolat, amit szeretnék, hogy elvigyél ebből a levélből. Miszerint a fotózás élményét nem csak a képek adják. Hanem az, amit közben éreznek.

A gyerekek.

A szülők.

Mindenki.

​
Mert ha emlékeznek arra, hogy jó volt veled, akkor nem akarnak mást.

És ez az, ami hosszú távon megtartja az ügyfelet – nem csak a gyönyörű galéria.

​
Főleg itt, Magyarországon, ahol nem egy végtelen nagy amerikai piacon dolgozunk, hanem egy kisebb, szűkebb közegben, ahol minden visszajáró család aranyat ér.

Legyél te az, akihez nem csak a képekért, hanem az élményért is visszajönnek.

Én ezzel tudok segíteni neked: https://englertorsi.com/jatekos-otletek-inspiracios-utmutato-csaladfotozashoz/​

Ölelés,
Orsi

Számomra fontos, hogy minden online megjelenésemmel értéket teremtsek és hasznos info.-kat adhassak át neked, amivel fejlesztheted a vállalkozói háttérfolyamataidat.

Ha viszont úgy érzed, most nem erre van szükséged, itt bármikor leiratkozhatsz. ​ ​Köszi az eddigieket, most inkább leiratkozom.​