10 centi.

Ennyin múlik néha.

Mint a múlt héten, amikor üresben hagytam a parkolóban az autómat.

Majd besétáltam a boltba.

Hát persze, hogy elgurult…
​

No komment.

Persze, persze szabad mosolyognod rajta.
​

Én is ezt tettem. Ez az egyik szuperképességem. Nagyon jól mulatok a saját fa@ságaimon.

Persze csak azután, miután leesett a kő a szívemről, tudniillik egy Porschétől pontosan 10 cm-re állt meg a kocsim.

​
​

Így lett egy jó kedvvel eltöltött délutánom. A pénztárcám sem bánta. Nem üvöltözött velem, senki, hogy milyen idióta vagyok (pedig tök igaza lett volna). És ugyan sosem fogja megtudni, de még a porsche tulajdonosnak is sokkal szebb napja lett így (szívesen).

Centiken múlt Drága Feliratkozó!

Ahogy az is, hogy átlagon felüli fotós leszel, vagy középszerű.

​
Mert nem attól lesz valaki profi fotós, hogy sokat kattintgat, vagy hogy milyen gépe vagy objektíve van.

A különbség ott kezdődik, amikor már tudod, mit miért csinálsz.

Amikor nem “csak úgy” ellövöd a képet, hanem úgy állsz be egy szögbe, hogy pontosan tudod:
👉 innen esik jól a fény az arcára
👉 itt lesz mélyebb a térérzet
👉 ebből a szögből meséli majd el a kép legjobban a történetet

És ez néha egy centi.

Ennyin múlik.

Sosem a szerencsén. Egy kép erejéig talán. De amikor hetente készítesz sorozatokat, akkor holmi szerencse már kevés lesz.

Ezeket az apró finomhangolásokat csak akkor tudod megtenni, ha ismered a fényt, a teret, vagy éppen a gyerekek reakcióit mondjuk egy család fotózásnál.

Ez az a tudatos „centi”, amitől a kattintgatás tudatos exponálássá válik.

Ez lesz, ami kiemel majd az átlagos fotósok világából.

De hogy ne csak okoskodjak itt neked Drága Felirtakozó hoztam két képet mára, ahol minden ugyanaz – a háttér, a fény, a kislány –, csak annyi történt, hogy pár centit arrébb léptem, és a gépet néhány fokkal megdöntöttem. Meg persze feltettem neki még egy kérdést, hogy tartsam az interakciót, amíg korrigálom a képet.​
​

Az eredmény?

​
Az arcán sokkal szebben kirajzolódik, a fény. Eltűnik a szem magasságban vízszintesen futó árnyék, illetve a jobb oldalon az arcocskája alján lévő sötétebb terület is.

​
Nemcsak egy szebb nyers képet kaptam, de egy sokkal könnyebben retusálhatót is.

Ez az a „centi”, amitől profi leszel.

​
Nem látványos — de óriási a különbség.

Ezért érdemes érteni a fény.

Aki tanult már tőlem tudja, hogy ez a vesszőparipám.

Side light, back light, front light, rim light, direct light, soft light, twilight.

​
Ha ismered őket rendben leszel.

A jó hír, hogy ez mind tanulható.

Tudom a gép, az objektív, a helyszín, a beállítások, a retus, meg az instagram, azok is nagyon fontosak…

De nem azoktól leszel profi fotós.

Hanem a tudástól.

Ezt ne felejtsd.

No megyek és készítem a kis ajándék csomagot a hétvégi családfotós workshop résztvevőinek.

Hogy milyen fényünk lesz, az még nagy talány.

De mindegy is.

Jó lesz.

-Orsi

​
​

​
​